Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



2014.12.01.

Nem jól kezdődik ez a hónap. A papa tegnap kórházba került.Már hosszabb ideje nagyon erőtlen, gyenge a lába. Nem akar engedelmeskedni. Délelőtt az ágy mellett találtam leesve, felsegítettem.Utána elmentem Norbiékhoz, de nemsokára jöttem. Még rosszabb állapotban volt.Nem igen bírtam mozdítgatni, dönteni kellett. Ügyeletes orvos, mentő, Sürgősségi Osztály. Mentem utána, akkor már ment az infúzió és lassacskán, de szemlátomást jobban lett. Kicsit felélénkült...Ott töltöttem fél éjszakát.Elvitték CT vizsgálatra.Azt reméltük haza hozhatom, de csak reggelre igérték.De reggel sem, a Neurológiai Osztályra került kivizsgálásra, kezelésre, ami nem is lenne rossz.

Remélem még időben mentünk és tudnak segíteni.A CT vizsgálat több régebbi és újabban lejátszódott strokot jelzett. A telefonok állandóan csörögnek, a gyerekek érdeklődnek, féltik, . Érthető, én is nagyon aggódom miatta. Eddig elég keményen viseltem de most már kezdem sírósra fogni.

Hiányzik nagyon.Istenem, csak sikerüljön megggyogyulnia.

 

 

2014.07.11.

Egy pár nap telt el mióta itthon voltak Ancsáék. Ilyenkor egy közös ebéd kijár a családnak..

Most összejött egy néhány dolog amit meg kellett ünnepelni.

Fiacskám 40. éves lett, Zsófi unokám sikeres érettségi vizsgát tett jó eredménnyel, no és Ádám 15-én lesz 11.éves. nem semmi ahogy halad az idő.

Finom tyúkhús levest főztem,pörköltet marhalábszárból és, hogy a gyerekek se maradjanak éhen, csirkemellet teszínesen tepsiben sütve. A fő attrakció Ádám tortája volt amit Ancsaa készített el,. Barna tésztában erdei gyümölcs és vanília krémmel, fehér cukorbevonat, csoki színű írókázással! No meg a Tv fotel amit közösen vettüünk Norbinak, de Lajos dolgozott rajta a legtöbbet!

Úgy hiszem jó volt!

 

...és a torta: 

 

 

szulinap...-001.jpg

 Valami mégsem tetszik nekem...nagyon féltem a gyerekeimet!

 

Okkal? Ok nélkül? Óhhh...???

 

2014.02.09.

Csak egy kis szösszenet...

Nem szeretem ha este kapok nem túl jó híreket.

Ádámmal van a gond, rossz jegy csúszott be, csak telefonon beszéltem az apjával.

Remélem hamarosan kijavítja. Nem igazán jól tud viselkedni az iskolában.

Nem rossz, de a kapcsolata a tanárokkal, nem mindig jól sül el.A házi feladatokat egyáltalán nem szereti, nem figyeli mikor mire kell készülni, mit kell vinni a suliba. Pedig már 4.ikes!

 

2013.12.12.

 

Vigasztalódni jöttem, talán sikerül kiírni magamból.

Olyan szorongás, idegesség vett erőt rajtam. A párom vérnyomása miatt.

Kb 2 hete voltunk együtt orvosnál, magas volt...gyógyszert váltott a doki. Kb 1 hétig jól működött, túl jól is. Visszament kontrollra és azóta megint nagyon magas, 170-180/80-90. Már mindenhogy méregettem, jobbról, balról...régi mérővel, újjal,de sehogy sem jó. Utána akartam nézni a kezelési utasításban...azt sem találom. Már ez mindig így lesz???

A régi megvan, de az új masinájé sehol. Bosszantó és rég nem voltam ilyen sírós hangulatban, sem a kézimunka sem ez a Net nem köt le! Álmos sem vagyok, esetleg majd egy kis keresztrejtvény.

Holnap Ádámnál a Kistemplomban Karácsonyi hangverseny. Oda megyek, de a fényképező gépem még nem hozták vissza. Négy hete van Pesten a szervízben mert 2 hónap után bedobta a törülközőt.

Háát, ezek az én nagy bánataim! lesz ez még jobb valaha?

Viszont Ancsa megmutatta a Zsófi tablóképeit. Olyan helyesek, de olyan sok, hogy nem is leehet a 30-ból választani.

 

 2013.10.25.

De rég voltam erre, de jobb is!!!

Itt többnyire a szomorúságot írom ki magamból.

Holnap megyek Csipet talira,onnen Ancsáékhoz már a készülődés is idegességgel szorongással járt. Ez már mindig így lesz?.

Féltem a papát is egyedül hagyni.Ancsa is most írta, pszihóhoz megy.

Jajj, már megint!

Istenem ! Segíts minket !!!

 

 

2013.01.22.

Új év és már Vince nap...de nem azért ragadtam billentyűzetet!.

Csak szomorúság vesz körül mostanában még szerencse, hogy azért nem családi! Szomszédi..de hosszú távon ez is megviseli az embert. Két közvetlen szomszédról van szó...első-hátsó. A hátsót tudtuk, Bandika már egy éve a rákkal küzd és semmit nem tudott tenni ellene, nem is akart .A szenvedély nagy úr...és ettől rettegek nagyon! Január 9-én meghalt,Magdi szomszédasszonyom már régóta vigaszra szorult,így most is, meg segítségre. Nem volt még részem temetési bevásárlásban, most meg kellett tennem. Pénz persze egy szál sem, Köztemetés...szerencsére az Önkormányzat jól állt hozzá.                         Rendeződnek a dolgok idővel

Miközben ezt jártuk intéztük, a másik szomszéd szólt,hogy Pirikét Szentesre kellene vinni sűrgősen a Kórházba. Ő is betegeskedett, de csak az utóbbi egy hónapban. Nagyon legyengült állapotban vittük át és harmadnap az is kiderült, hogy májrák, mentehetlen!

Derült égből villámcsapás, a lánya Pirike hazajött Olaszországból és 3 nap mellette volt éjjel nappal,10 napra azután, hogy bevittük, a névnapja utáni napon meghalt.

Segítettem megint intézni a dolgokat mert Pirikének vissza kellett mennie.Úgy látszik mára felszaporodott bennem a fájdalom, félelelm, szorongás, hogy ez ennyi akkor? Az élet ennyi és bármikor jöhet a halál váratlanul.

Csütörtökön lesz a temetése.Nyugodjon békében szomszédasszonyom!

 

 

2012.11.26.

Nem is baj, hogy nem jöttem hamarabbb! Azt jelenti ,minden rendben!

De jó is volna, csak a hangulatom nem engedte, hogy írogassak.

Próbálok átlépni a gondokon,nem jó mindig a bajokkal foglalkozni.

Azért most mégis foglalkoztat az a gondolat, hogy nagyon csendesnek látom a papát.

Figyelgetem, kérdeztem is van-e baja, fáj valamilye, de nem...és nem nyilatkozik.

Nem mozog, nem megy sehova...hívnám, de velem sem. Sőt még úgy sem mint egyedül.

Depi talán? vagy a sok gyógyszer...pláne együtt. Nagyon félek...!

Mikuláskor jönnek Ancsáék, majd ráfigyelünk.

 

 

2012.07.28.

Még fel sem ocsúdtunk a kisunokám Ádám balesete után...itt a másik gond. Zsófi unokám belázasodott itthon. Éppen vége lett a lovaglásnak. Mikor érte mentem fáradt, levert, feje fájt...Azt hittem tényleg csak fáradtság, de hozzá értem forró,mint a kályha! 38.8 volt a láza. Vizesborogatás, tea és több fájdalomcsillapító dacára sem tudtuk lentebb húzatni. Inkább reggelre 39.1 lett. Nagyon sajnálom szegényt. Most már biztosan javult a helyzet mert eddig egész nap aludt és nem tűnik olyan forrónak. Remélem mielőbb rendbe jön!

Ádámmal pedig az történt már 2 hete, hogy boltból hazafelé menet az utcájukban elesett biciklivel.Arccal a betonra vagy ki tudja, lehet, hogy a bicikli kormányra is. Azonnal a gyerekorvoshoz vitték, Ő pedig a Sürgősségire irányította. 2 napos megfigyelés után megtudták, hogy a lépe nem sérült...pedig arra is gyanakodtak, viszont 2, már maradandó foga igen. Az egyik visszanyomódott a szájpadlásba a másik meg eltörött. Szájsebész is vizsgálta .Talán a kontroll után többet tudnak mondani a gyógymódról. Most Ancsáéknál nyaralnak. A lelke is megsérült több mint egy hétig szótlan, szomorú volt. Még most sem az igazai. Augusztusban nem lesz táborban...velünk lesz. Jó lenne valami okos programot kitalálni. Ancsánál kreatívkodtak, láttam sok horoszkópot, mandalát festettek selyemre...batikoltak pólót is.

Remélem jól eltelik a nyári szünet egy cserkeszőlői kirándulás is be van tervezve.

 

2012.01.11.

Szomorú dolog zaklatott fel az imént.

Csörgött a telefon felvettem, Sanyi az unokaöccs...

Veres Lacinak pénz kellene, lekifurdalása van mert nem adott,ezért legyen nekem is mert én sem tudok adni.

Nagyon sajnálom, már régen tudtam az ügyről. Svájci frank alapú hitel 2 kocsira a családjukban meg 2 lakáson...Kati nagyon beteg emlődaganatos. Szőrnyű!

Az Évával átélt dolgok nem engedik meg, hogy ezen egyáltalán gondolkodóba essek.Lehet, hogy megver az Isten érte, de akinek már egyszer megégette a száját a forró kása, NEM.

A nővérem pénzével is jól elbántak és még csak meg sem mondták neki.

Csak imádkozom, hogy ne jöjjön ide kérni. Örülnék így is ha a Norbi pénze is legalább megmaradna és Ancsáék is jól kerülnének ki a lakás tartozásból. Ők is máson akartak segíteni és majdnem sz@rban maradtak.

Lehet, hogy elég lesz ennyi most???

 

 

 

2011.12.04.

Ma is örömnap, kis hópelyhek...

10-én megyek Ancsáékhoz. Előtte találkozó Pesten a mekiben,és onnan .

Boldog vagyok ha összejön. Mind a kettőt nagyon várom. Húsvét óta csk a szegedi talin voltam, az is jó volt de nagyon! Viszem a sok angyalkát. Remélem sikere lesz!

Ancsáékhoz egy kis kóstolót, meg a kardigánt aminek megkötöttem az ujját.

Nagyon várom. Zsófikám január 2-án megy Franciaországba...ott jár suliba 3 hónapig. Büszke vagyok rá és nagyon féltem. Remélem nem lesz baj semmi?

 
 
2011.04.29.
 
Ma boldog napom volt és örülök, hogy ilyen is van.
Borversenyen voltam és teljesen visszajöttek a régi szép emlékeim.
Már a meghívás is meglepetés volt, a fogadtatás meg végképp.
Sok régi kolléga ismerősként fogadott, minha el sem mentem volna.
A borbírálat is ment zökkenőmentesen, bár egy picit féltem tőle, de jó volt.
A borok a régiek fehérek, rozék, vörösek,szépek, zamatosak, illatosak,no meg gyengébbek is.
A zéró tolerancia miatt izgultam egy kicsit a hazafelé úton...de hát bicajozni sem lehet alkoholosan.
Nem lett baj,de jól esett azonnal lepihenni.
 
Máskor is elmegyek ha hívnak.
 
2011.04.23.
Nem bírtam már tovább magamban tartani a mondandómat,ezért elkezdtem írni ide a ajegyzetek közé.
Elsősorban Etus, minden gondolatom felé száll és megkönnyeztem már sokszor. Először haragból, hogy olyan türelmetlen aztán együttérzésből,
hogy ki is bírná ezt ki indulatok nélkül.
Megfogadtam, hogy csak akkor írok, majd ha szerencsésen túl lesz rajta!!!

Persze az idő az nálunk is pereg. Majd minden nap unokázás mert lebetegedett most meg szünet van és a szülők dolgoznak.
Nem tudom, de én Ádám mellett nem tudok komoly munkát végezni pedig még a papa is itt van, besegít.
Mindegy jól telnek a napjaim, rohangálok le meg fől, boltba ,halért ebédért,Ádámért iskolába vinni érte menni...délutáni foglalkozásokra csak.
Még jó, hogy előre dolgoztam egy kicsit ,ablakpucolás, takarítás mert nézhetnék ha nem  tettem volna.

Közbejött egy hírtelen kézimunka kiállítás is. Azt sem tudtam teljes átéléssel megnézni pedig nagyon szép dolgok vannak.
Néhány képet azért csináltam.
Kaptam egy meghívást itt helyben a Megyei Borverseny bíráló bizottságába. Még szerencse, hogy az az ünnep után lesz.
Ennek külön megörültem és természetesen ott a helyem a kedves kollégák között.

Holnap, Nagyszombaton már a sonka ,tojás főzés lesz a soron. Most kalácsot is én sütök kenyérsütőben. Magamnak ez is megfelel.
A napokban kipróbáltam.Egész lakással volt az illata, Ádám rohangált, hogy hány perc múlva jár le a gép.
Végre...de most meg melegen nem ehetett mert megfájdul a hasa.
Most nem jönnek Ancsáék, túl messze lakunk egymáshoz...meg már más elfoglaltságaik vannak néha és egyre több.
Zsófinak is más már a középiskola mint a Waldorf volt.   Meg is értem.

Eltelt a nagyszombat is, sonka, tojás megfőzve kipróbálva holnap meg ebéd az erőszakos kis kakasból.
 
 
 
2011.04.16.
 
Csütörtökön délutánra beteg lett Ádám. "Torokgyuszi"a bűnös, be is lázasodott.
Tünde otthon maradt, de nagyon padlón van Ő is. Már régebb óta üldözi  a depresszió...
persze csak a mi  diagnózisunk szerint. Nyugtatókat szed, de csak gyengét.
Egy nap itt volt, egy délelőtt én mentem el ma meg beszéltünk telefonon.
 
Norbi kiment az apjával botfát gyűjteni most meg elment a papa segíteni felvágni.
Remélem megnyugszik Tünde, bár jelentősen fogyogat de remélem és Ő is,hogy az ideg játszik közbe.Persze ez sem jó,de mindig beképzel magának komolyabb betegségeket.
 
Ha jól lenne Ádám, holnap délelőtt el kellene menni a Kismadár kiállításra Szentesre.
Volna kedve hozzá,azt mondta.
No majd látjuk!
 
 
2011.04.02.
 
Nem jól sikerült ma a fa kivágás. No, szerencsére baleset nem történt.
Tudom nehéz munka, nem vagyunk hozzászokva de sajnos meg kell csinálni és szükség van a Norbi segítségére.
Félreértés miatt, vagy mi voltunk a hibásak nem tudom, de a holnapi munkára nem számított a mi kisfiunk.
Ma is türelmetlen volt és így mi is. A favágást türelmesen, pontosan szépen,ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes,mert ha nem ...megboszzulja magát.
 
Szemrehányást kaptam, hogy össze vissza beszélek. Pedig én csak símítani akartam az köztünk lévő ellentéteket. Nekem egy kicsit rosszul esik, hogy kényszernek veszi a segítséget, pedig neki is jut belőle bőven,mármint a fából.
Erről ennyit, de le kellett írnom!
 
2011.02.13.
 
Nagyon szép hétvégénk volt...no nem a Valentin nap miatt.Az nálunk nem ünnep.
A család volt együtt illetve, majdnem együtt.
Végül csak Ancsa meg Zsófi jött el.
 
Zsófi nagyon nagy lány...mindjárt 16. Kíváncsi voltam hol ver sátrat, de nagy örömömre még mindig velem aludt. Azt hiszem ez nagyon jó dolog, sőt még beszélgettünk is a suliról és a majdani pályaválasztásról . Mondjuk erről már jól le vagyok maradva, de nagyon simogatta a lelkemet, hogy erről beszél a nagymamájával.
 
Már csütörtöktől készültünk...mit mikor kell kivenni, megpucolni, megsütni.
Kakas levest főzött a papa igazi kakasból sok zöldséggel. A túrós lepényt már pénteken megsütöttem . Őzgerinc sült még gyökér, sárgarépával, csirkecomb, meg hurka kolbász, sült krumpli.
Ádám a papával már jó előre megbeszélték, hogy ők együtt... és akkor nem lesz probléma mint szokott. Így is történt, lehetett nyugodtan ebédelni, beszélgetni. Úgy tűnik minden jól sikerült mert mindenki jókat evett.
 
Zsófi unokám ,mint egy felnőtt...nagyon aranyosan viselkedett.
A bajokat félretéve szép napunk volt.Azért hiányzott Lajos, illetve inkább Ancsát féltettem a hosszú vezetéstől, de minden rendben.
Már szóltak, hogy otthon vannak.
 
 
 
2011.01.24.
 
Hónapok óta nem volt nap, hogy önfeledten örülhettem volna.
Ma igen, és nagyon jól esett.Este bekapcsoltam a skyp-ot. Nemsokára hívott Ancsa. Már ez is jól esett. Rövid beszélgetés után szóba jött a pshihiáter. Most kezdett újhoz járni. Szimpatikusnak találja és elárulta, hogy egy kicsit jobban vannak Lajossal. Úgy mondta igyekszik...és , hogy jönnek februárban haza.Nem mertem többet kérdezni, de elárasztott a nyugalom...talán sikerülni fog megmenteni a házasságukat. Tudom, nem egyedül ők vannak ebben a napban, de mindkettőjüket...sőt mindhármukat nagyon sajnálnám.
 
2011.01.23.
 
Voltam Teri nővéremnél. Hírtelen rázúdítottam a héten történteket, a mérhetetlen bánatomat. Nem kellett volna...
Pénteken a temetés előtt meglátogattam Jucót is. Nagyon elszorult a szívem. Sajnálom, hogy ilyen szörnyű szenvedések közepette kellet elmennie.
Talán megnyugszom, hogy kibeszéltem és kiírom magamból.
 
2011.01.18.
Nagyon szomorú napom volt. Még most is fojtogat a sírás.
Norbiék néhány kisbútort kaptak Judittól és Sanyitól. Most vitték el este és a villany oltogatás, kapuzárás az egy évvel ezelőtti történéseket juttatta eszembe.
Akkor még bent feküdt Jucó és naponta többször jártam hozzá, nem tudva mi fogad odabent? Többet nem is írok róla mert nem látok a könnyeimtől, de mindent érzek újra meg újra.
Drága nővérem sokat gondolok rád meg Teri is.Jó testvérek voltunk úgyhiszem. Nekem még talán tartogat az élet néhány öröm pillanatot. Jó lenne minél több mert én sokkal később születtem.......
 
Egy kicsit leszívott a szomszéd Jani hírtelen halála is és a Magdi szörnyű bánata. Együtt érzek vele,de remélem mielőbb renbe jövök.
 
 
2011.01.08.
 
Nagyon furcsa még ezt leírni, de hipp-hopp már el is telt 1 hét az új évből.
 
Még az év végén kaptunk valami papírt a befektetésünkkel kapcsolatban.
Jobban megnézve kiderült, hogy nem is olyan nagyon jó befektetés amibe helyeztük a Norbi pénzét.
Most aztán olvasgattam mindent, jót rosszat. Lehúzzák a Brókernetet meg a Signum biztosítást is. Nagyon aggaszt, főleg az, hogy nem lehet hozzájutni akkor amikor akarunk.10 évig csak vesztességgel és utána még vagy 5 évet kellene fialtatni mire egy kis haszon is lenne.
 
Jó-jó, a józan eszem azt diktálja, hogy ezt akartuk. Ne menjen el a pénz olyanra amik nem létszükséglet mert később még lehet, hogy nagyon fontos dolgokra kell majd. Igen, ha csak az új nyugdíj rendszert nézzük is...
mindenképpen így lenne logikus!
De mégis ebben a bizonytalan helyzetben , és még olyan rengeteg idővel előttünk...szóval akkor is tudtam, hogy nem egyszerű döntés lesz, de most egyre sokkol a gondolat,hogy ezért dolgoztunk, hogy netán ne érjen majd semmi,vagy legalábbis keveset?
A másik pedig az, hogy elvettem a fiamtól azt amit egyszer már neki adtunk!
No, ez gyötör napok óta és nem tudom megszabadulok-e még ettől a gondolattól?
 
2010.11.19.
 
Már tegnap hazajöttem mert Ancsa otthon dolgozott. Szerdán még volt egy kis program. Marcsóval találkoztunk Veszprémben. Mint tavaly is nagyon szép idő volt, jól éreztük magunkat bóklásztunk, fotózott egy kicsit ajándékboltokat is nézegettünk.Nagyon kellemes társaság, szeretek vele beszélgetni, időt tölteni.
 
Este Herenden voltunk Ancsával horgoló fonálért. Sok minden volt, de mást nem vehettem mert nem engedi a keret. Ma már el is vittem a szakkőrbe a lányoknak, örültek neki és horgoltuk még mindig az angyalkákat, és ez megy Karácsonyig úgy hiszem, no meg a hóember stb.
 
Be volt tervezve szombatra Ádámot elhozni játszani, de este telefonált, hogy ittalvósat szeretne, rendben...így holnap hozzák ittalvósra. De jó, hogy ezt is megértük. Boldog vagyok és nagyapa is örült neki úgy vettem észre.
 
2010.11.14.
Vasárnap
 
Délután utaztam Veszprémbe, a nagyunokámhoz. Szegényt 11-én csütörtökön műtötték epekővel. Elmentem, hogy tudjanak menni dolgozni a szülei és mégis ne legyen azért egyedül.
Minden rendben jól érezte magát Zsófi,szépem gyógyul a sebe...remélem bent is. Mindent enne már és főleg sokat...már ahhoz képest, hogy epeműtött és még egy hetes sincs. Baja nincs tőle ,remélem minden rendbe lesz továbbra is.
 
 
2010.10.03.
 
Ide kell írni, mert összefacsarodott a szívem.
Itt aludt az unokám, minden rendben ment. Egy kicsit kényeztettük, evés a gépnél, sok játék gesztenye gyűjtés, gesztenye emberkék készítése és sakkozás a nagyapával. Mindig nyerés, lehet, hogy ez csalás is egy kicsit, de had érezze jól magát.
Érte jöttek, ebédeltek ez eddig nagyszerű. A papa elment hozzájuk egy kis kert rendezésre.Tudom, nem tartozik ránk de már harmadszor mondta...nem kellene azt, kicsi még, elsős kis ártatlan! Nagyon kiabál vele Tünde , lehet, hogy egy kis haj ráncigálás is volt.
Tudom, úgy el vannak kapatva...valahogy rendbe kell szedni, de nekem az unokám és a papának is. Mind a ketten nagyon érzékenyek vagyunk.
Lesz ez még jobb is!
 
2010.10.02.
 
Olyan jó, hogy most nem kell olyan sűrűn jönnöm ide!  Egy hete találkozón voltam, nagyon jól kikapcsolt. Az utazáson is jól elbeszélgettünk. Ma pedig itt van a kisebbik unokám. Itt alszik, ő kérte...nagyon örülök neki. Most sakkoznak a papával. Remélem az éjjel is rendben lesz minden.
 
2010.09.12.
 
 
Mária nap alkalmából írtam ezt a kis levelet Ujszászinénak, egy kedves volt munkatársamnek, de ide is illik:
 
 
 Szia Mari! Semmi bocs, én is elhanyagoltam a köszöntéseket csak boldogan begyűjtöttem az enyéim. Neked is minden jót névnapod alkalmából, jövőre is valami szép utazást. Egy kicsit irigyellek, de nekem már nem lehet...tudod, a papa.
Most éppen itthon volt Ancsa meg Zsófi. Majdnem haragudtam érte, mert a multkor is bepánikolt,de nem mondhattam mert akkor megsértődik...nem is örülsz, mondja.
Zsófi már szombaton reggel elment 2 napos túralovaglásra Ópusztaszerre és csak vasárnap este jöttek haza 5-kor.Úgyhogy szinte végig sötétben vezetett,de ne legyen ideges az ember. Jaa, és még ...amikor Zsófiért ment a lovardába visszaszólt, hogy defektje lett, de már szólt Norbinak. Akkor aztán éjjel ,pótkerék nélkül 220 km, és akkor még örüljek is.
Nahát, elegem van!
Csak az lett a jó benne, hogy végülis hazaértek és sok mindent elvitt, a befőttektől a húsokig a szílva ,paradicsom,lekvárok, padlizsánkrém ... na nem is sorolom. Vasárnap 3 adag 12-es muffint sütöttem és ették, vitték.
Na most akkor vázlatosan jól elkaptalak, bocsi. És pusszantás meg mielőbbi unokát, hogy maradj már végre itthon Te is és ne unatkozz!!!
 
 
2010.08.03.
Már augusztus van. Zsófi unokám itt volt 2 hétig a mamánál, jobban mondva lovagolni.Nagyon jól érezte magát...úgy mondta, de én is. Egy kicsit elterelte a figyelmemet a mostanában oly szomorú napokról. Úgy volt Ancsa jön érte pénteken és vasárnap mennek vissza. Lesz egy kis beszélgetés meg befőttet ilyesmit visznek. Sajnos nem így sikerült. Szomorú vagyok miatta. Nem azért mert nem jött hanem azért mert csalódás érte, sajnos még nem gyógyult meg teljesen és ez neki is rossz lehet. Zsófit Kecskemétre vittük el és ott tettük buszra a papával, Így talán rövidebb lesz az út neki. Meg is érkezett rendben, de azért csak hosszú volt az út.
Most egy kicsit megint egyedül vagyok...nem a szó szoros értelmében, hanem lelkileg. Remélem meg fogom mielőbb szokni ezt az új helyzetet...vagy nem? Hét végén Norbiék utaznak el Veszprémbe, de csak egy hétre. Nagy kár hogy a papát nem lehet kimozdítani, mert 1-2 nap nekünk is jót tenne valahol, mondjuk megnéznénk Cserkét...de nem és nem! Hát akkor Nem !
 
2010.07.25.
 
Egész nap esik az eső, ennél szomorúbb idő  nem is kell. Igaz, már nagyon vártuk az enyhülést mert kibírhatatlan volt már a meleg napok, sőt hetek óta. Úgy éreztem még egy napot nem bírok ki...de mégis, nehezen. Most meg már nagyon szomorú az idő, meg minden.
Ilyenkor szoktam felugrani és átmenni Jucó nénémékhez...panasznapra. Jól kibeszélni magamat, mert ők már régen nem...nem reagáltak pedig lett volna okuk panaszra nekik is, sőt.
Ezt most már soha többé nem tehetem meg. A legutóbbi bejegyzéskor már szegény elment. Hazajöttem a templomból és szólt Erzsi, hogy meghalt a Mama. Szegény, nem szenved már.
Nyugodj békében drága nővérem!! Nagyon szerettünk és ezt még csak most fogom érezni nagyon. Egyikünk már elment hármunk közül. De milyen áron? Óriási szenvedések közepette. Talán kipihened magad...Soha nem felejtünk! Teri sem, szomorúak vagyunk mind a ketten. Holnap jön és sokat fogunk beszélgetni...Rólad is meg a jövőről. A temetésen csak Ő mondott egy kis búcsúztatót, Neki jutott eszébe. Köszönjük!
 
 
2010.07.12.
 
Nem is olyan egyszerű itthagyni az életet. Jucó néném egyre rosszabb állapotban van. Most már Szentesen van a Krónikus Belosztályon és azóta talán egy másik osztályon tegnap voltam látogatni. Minden eddiginél sajnálatra méltóbb volt, jobban szenvedett és még mindig tudatánál van. Megismert és mondta, hogy meg fog halni... ennél fájóbatt nem  is lehet megélni. Azt tudjuk, hogy meg fog, fogunk halni, de nem mindegy hogyan. Ő már régen útra készen...,de valami  vagy valaki még nem engedi.
Erzsi szólt, hogy még rosszabbúl van és átvitték a Nőgyógyászatra. Még éppen ez hiányzott, még meghalni sem hagyják nyugodtan. Most elmegyek a templomba, nem tudom mit fogok ott csinálni, de legalább kisírom magamat. Itthon is lehetne,de talán ott jobb lesz.
 
2010.07.03.

Haldoklik a nővérem... A fájdalomtól üvölteni tudnék. Délelőtt Erzsivel meglátogattuk Jucó nénémet. Szegeden van a II.Belgyógyászati klinikán.Kb. egy hete lett ismételt szívinfarktusa, katéterezésre vitték és utókezelésen maradt Szegeden. Talán ott jobbak a körülmények mint a szentesi kórházban. Nagyon letörten jöttem haza.

Nem tudom mit vétett szegény-szerintem semmit- hogy ennyit kell szenvednie? Örjítő melegben  katéterrel felszerelve,infúzióval bekötve nyögve...nagyon rossz volt látni. A szemét sem nyitja ki, csak folyadékot tud nyelni, mondani csak annyit: nem ,nemm... Vizes ruhával törölgettük, itattuk és megette az ackiviát amit Erzsi hozott neki. Sanyi és Erzsi is minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy könnyítsék a szenvedéseit,de nem rajtuk múlik.Nem hiszem, hogy valaha is felépülhet...

Judit is érdeklődött skyp-on, megmondtam amit láttam, sajnos segíteni nem tud és nem is igényli már az anyukája. Rettenetes volt azt is hallani, a sírást a gyötrődést, hogy most mi legyen mert 1000 km-ről nem olyan könnyű a döntés, hogy mikor induljon, mikor hagyja ott a családját és még segíteni sem tud rajta. Megértem. Csak várni tudunk...

 

2010.05.17.

Hétvégén meglátogattam Ancsáékat. Nagyon izgatott milyen lehet az állapota. Azt mondta, sokkal jobban van és én is úgy láttam. Ez persze nagyon változó és más, ha a környezetében van valaki és nem egyedül gubbaszkodik. Több a téma és talán más is. Igyekeztem, de azért beszélgettünk is. Érzem, hogy nem tárulkozik ki teljesen. Nekem jobb, így is sokat tudok, de neki nem mert megszabadulna 1-2 gondjától amit az övéinek nem akar elmondani.
Bízom benne, hogy vannak barátnői akikkel megoszthatja problémáit.

Jól esett látni, hogy örömmel fogyasztották a hazait a cseh krémest a töltött káposztát. Szombaton meg vasárnap is főztem, mert mi kell egy mamának? majd elolvad ha disérik a sütijét ,főztjét és elfogy a sok finomság. Hát így jártam én is nem először. Kár, hogy messze laknak. Többször elmennék ha csak 1-2 órás lenne az út. Lehet, hogy ők nem is örülnének neki annyira? 
Na mindegy ez már így van.

Meglátogattam a nővéreimet. Jucó változatlan, teljesen le van lombozódva nem akar élni és ez nem változik.Pedig egy kicsit mintha jobban mozogna...persze az nyugtatók nem húzzák le mint eddig. Teri froclizza, nem látja be, hogy őt már nem fogjuk megváltoztatni. Ha itthon nem volt jó neki 5-10 éve akkor ott már nem jön meg az életkedve. Minden esetre annak örülök, hogy ő legalább jól van. Legyen így sokáig.!

Szegény Sanyitól már végleg elbúcsúztunk.
Lehet, hogy jobb így nem szenved már.

 

 2010.05.12.

Csütörtök van ,holnap utazom Ancsához. Csak délután akartam, hogy este érjek oda, de beszéltünk és úgy érzem nem jól van. lehet, hogy én is megsértettem pedig nem akartam. Így reggel indulok és 2 órakor érkezem Veszprémbe. Lehet, hogy Zsófi is azzal a busszal jön majd ki.Remélem rendben lesz minden.Viszem a sok finom hazait. Bár ezzel meg lehetne gyógyítani őket!!!

Ráadásul ma volt a Sanyi temetése. Nagyon szűk családi körben, kicsit furcsa, de nagyon jó, hogy elmenetem. Széppé varázsolták a szüleim sírját. Csináltak egy egy szép kis kopjafátr, Judit kifestette. Jól néz ki, és a pici koszorúk.Remélem lesznek képek, Sanyiék fotóztek. Azért fojtogat a sírás, Jucó egy maréknyira össze van esve, ő is menni készül...szomorú,fáj...

2010.05.05.

Beszélni már sikerült és ilyenkor mindig megkönnyebbülök,
de néhány nap és újra az aggodalom veszi át a helyet.
Volt már dolgozni is de rövid időre, holnap megy a dokihoz...majd látjuk mi lesz.
Tervezem, hogy 15-én elmegyek hozzájuk.Meg kell néznem, hogy megnyugodjak...vagy nem!
Akkorára Zsófi is itthon lesz és viszek egy kis hazait. Sütire gondolok, mert más már nincs.
Most még úgy sem érek rá sütni mert már hetek óta az erdőn dolgozunk.
Nem gondoltam, hogy újra ketten, néha hárman állunk neki ennek a nagy munkának.
Nagyon sok tüzifát kitermelni, nem könnyű ...a lábaim, a karom, no meg a papa vérnyomása.
Jaaj,csak ne legyen valami baj!!!

2010.05.01.

Már 2 napja nem tudok beszélni a lányommal.
Azt mondta felhív, de állandóan mással beszélget.
Ez az "algír" mindnyájunk helyére beférkőzött a lányom szívébe, és ez nagyon fáj.
Féltem és aggódom érte, de mit tudnék segíteni? Azért majd megkérdezem...
Szomorú vagyok és sajnálom őt is mert nem lesz jó vége.

2010.április 29.

Edzett vagyok nagyon ...rég nem fojtogatott a sírás, de most megint.Ancsával beszéltem ma,
sajnos beteg,de nem panaszkodott eddig. Gondolom azért, hogy én ne idegeskedjek.
Nagyon sajnálom ,de nem tudok segíteni.
A baj olyan jellegű amibe már nem lehet beleszólni egy anyának. A végeredmény, a betegség
még csak tipp,de nagy a valószínűsége, hogy pánikbeteg.
A május végi időpontot a háziorvos kérésére előbbre hozták.
Féltem, mert vezetni sem igen tud, mer...és semmi munkát nem kíván...még a munkahelyet sem,
amit eddig nagyon szeretett.
Zsófit is sajnálom, de biztosan keveset tud az egészből, hiszen gyerek.
Lajost is, mert ő is beteg és le kell írnom Ancsa is ludas benne.

2010.03.27.

Két hónap telt el bejegyzés nélkül. nem azért mert minden rendben sőt...már a beírást sem győzöm. Lassan meg kell szoknom ,hogy még mindig lehet rosszabb.

Jucó nővérem és sógorom nagyon betegek. Julianna névnap óta sok minden rossz történt velük. Mind a ketten elestek, nem egyszerre.Jucó megint a combját ütötte meg nagyon Sanyi meg a fejét.Az egyik ágybanfekvő lett, pelenkás szörnyű fájdalmakkal a másiknak, mint utóbb kiderült vérömleny keletkezett az agyában. Sanyi járkál, bőcörög öntudatlanul, de a mája is egyre betegebb.Bekerült a kórházba, megműtötték és most már a fertőző osztályon van.

Jucót egy hónapig ápolgattuk itthon Erzsivel, közben Judit is itthon volt  vagy 5 nap.Nagyon nehéz döntés előtt a család, a nővérem nagyon rossz beteg, bármit szeretnénk segíteni nem fogad el és nem jó ahogy csináljuk. Enni sem bír mert a szája is beteg, minden csípi, nem bír rágni. Egy hete bekerült az ápolási otthonba. Szerintünk itt mindent megkap amire csak szüksége van és ellátják, de állandóan talál kritizálni valót. Bár itthon sem volt jó semmi, ott sem. Nem tudjuk mi lesz a vége. Nagyon önző és elkényeztetett,mert eddig a sógorom mindennel ellátta, csak maradjon az ágyban. Így végleg le fog gyengülni,bár ő érzi a fájdalmait.

Teri nénék, aki szintén ott van 2 ajtóval arréb nagyon sokat segít illetve segítene neki, de azt sem mindig fogadja el és igen arogánsan utasít el dolgokat amit szeretne neki adni.,pót kaját vagy sétáltatást stb... Sógorom még mindig nem adták ki és egyre rosszabb az ő állapota is.Szegény Sanyiéknak van gondjuk éppen elég, Judit meg 1000 km-ről izgulhat eleget.

Közben Ancsáék itthon voltak márc.15-én.Jó volt, de köztük nem változott a helyzet nagyon sajnálom Lajost,nagyon le van fogyva,gondolom a meglévő betegségeinek nem használ a dolog ami velük történik. Ancsát féltem,de főleg Zsófit. neki meghatározó lehet amit most lát és érez maga körül.

Egy Farm játékba kapcsolódtam ami eltereli a figyelmemet, viszont sok időt elvesz.Közeleg a Húsvét, Norbiékat hívom,mert Ádám jól elszokott tőlem mióta Tünde nem dolgozik.Ezt nem szeretném azért.

 

2010.01.20.

Megint eltelt egy hét...jobb nem lett, de rosszabb sem.Zsófi szalagavató bálon volt, Ancsa varrt neki körszoknyát a retró tánchoz. A Vetési web oldalán nem találtam róluk fényképet csak a ballagókról. Lehet, hogy türelmesebbnek kellett volna lennem és tovább keresni.

Tényleg összetört a Szamara totálkárosra, de szerencsére nem lett bajuk.

 2010.01.13.

13-dika szerencsétlen nap, de nem mindenkinek. Nekem, most ...mit tudom én?
Ádámmal haza mentünk a Grottáról, nem ide. Így Norbival beszélgettünk egy kicsit. Ancsáékról faggattam, de nem is akart és nem is tudott mit mondani. Sajnálja őket ő is. Egyben megnyugtatott... ez már nem az én dolgom,véssem jól az agyamba és nem fölényesen, nem haragból mondta. Megértettem, és igyekszem úgy tenni.

 

 2010.01.10.

Kezdem megszokni magam körül  gondokat, illetve azt, hogy mindent nem kell a nyakamba venni. Ez a szöveg nem mindig nyugtat meg, pedig  így van. Rosszabb ha erre külön figyelmeztetnek engem. Tegnap Tünde itt volt mellényt próbálni, beszélgettünk egy kicsit, mindenről. A mellény jó lesz, talán... láttam örül neki.

Sajnos rossz hír is van. Lajosék karamboloztak a szamarával. Zsófi volt vele. állítólag nincs bajuk, de nemigen hiszek nekik, mert a kocsi totálkáros lett. Még eddig senki nem szólt egy szót sem. Csak remélni tudom, hogy nincs komoly bajuk.   Most nem fontos a mama ?!

 

 

 

2010.01.05.

Mindig szivdobogva jövök erre a helyre. Néha hevesebben néha kevésbé.Ez az én pscihológusom (vajon, hogy kell leírni?),csak ő nem beszélget, sajnos..

Nem vagyok nyugodt Ancsa miatt sem. Nagyon sajnálom az anya-lánya kapcsolatunk megromlását. Igyekeztem oldani a feszültséget skype, csomag, tartalmas levél, de nem megy...Nincs viszonzás. Ha ez hangos levél lenne, már mürmölnék.
Zsófival is kezd a nehezen kiépített kapcsolatom ellaposodni. Ő nem hív,még nem tudja, nem érdekli, hogy jólesne néha egy-egy szó, mondat tőle!  Fááj...,nagyon rossz!

Ma itt volt Tünde mellényt próbálni. Kezd alakulni, remélem jó lesz. Beszélgettünk egy kicsit. Mondta, hogy összevesztek Norbival a sörözgetés miatt. Igen, amire számoltam. Ő dolgozik, Norbi meg ...oldván a feszültséget ,a gyerekkel otthon, sörözget. Nem vezet ez jóra, de az is fáj, hogy egymásnak ugorjanak. Meg kellene értetni Norbival, hogy nem vezet jóra, meg lehet szokni, bele lehet betegedni!!!  De tőlem, tőlünk már nem fogadja el...pedig tudnék neki egy s mást mesélni az életünkből,ami végül is jóra sikeredett! No de milyen áron,arról lehetne beszélni.

Nem tudok többet írni ma.Hiába nyugtatom magam, hogy ez már nem az én dolgom.Anya csak egy van...,de az mindvégig az marad.

 

 

 

2009.12.20

Éppen sikerült egy skype beszélgetést kierőszakolni. Beléptem és rögtön belépett Ancsa is.Megérkezett a csomag és jónak találtatott amit küldtem. Legalábbis ezt mondták. Örülnék neki, de a sírás az fojtogat és nem igen találom a hangot vele.

Fáj,fááj,fááj minden szó...és azt se bánom ha be tudnak jutni ebbe a titkos naplómba, blogomba.Legalább sejtse amit érzek, amit gondolok. Nem igaz, hogy ez így helyénvaló és szerintem nem ezt érdemli Lajos és ami a legrosszabb, hogy nem lesz annak a kapcsolatnak jó vége. Egy tök ismeretlentől miért vár jobbat mint a férjétől? Ja a szex. Igen azt elhiszem, hogy egy házasságban nagyon fontos, de nem az az egyedüli. Kerülhet még olyan helyzetbe, hogy szükség lenne a férjére és Zsófinak is szükség lenne az apjára.Nem biztos, hogy megérti az anyját, vagy ha igen esetleg azt hiszi, hogy így kell ezt csinálni... Kamaszlányt félrevezethetnek ezek az események.
Most nem írom tovább... majd máskor folytatom.

 

2009.12.15.

Az amúgy is feszült hangulatomra rátett egy lapáttal a szőlő elszámolás amit Gulyás Ferinek szoktam csinálni. Minden úgy ment ahogy szokott, rendben ahogy megbeszéltük. A könyvelőnél kiderült, hogy több szőlőt vett a fiától mint amit összesen feldolgozott.

Már a könyvelővel is konzultáltunk kimentem megnézni, hogy jól számoltam-e. Igen jól, a megbeszéltek szerint, de nem tudtam a vásárolt szőlőről. Javítani már nem tudtunk rajta, mert most először online elment a jelentés. Állítólag nincs mód javításra. Esküszöm jobban idegesít mintha az enyém lenne. Remélem elmúlik mielőbb...

Holnapra csomagot készítek Ancsáéknak. A szívem majdnem megszakad ha rájuk gondolok. Nagyon fáj a problémájuk. Sajnálom mindegyikőjüket... és kivel tudják megbeszélni?

Bárcsak tudnék segíteni!!! Kérdezni sem merek, mert ha akarná, úgyis mondaná. De nem... már pénteken múlt egy hete és azóta sem ,egyik sem...

 

2009.12.09.

Megint eltelt egy néhány nap és nem tudtam meg semmit. Annyi azért történt, hogy megmondtam a papának. Ahogy gondoltam, nem örült neki... mit képzel ez a lány? és ha munka nélkül marad? Adósság ,ház és nem utolsó sorban Zsófi?

Jó lenne vele beszélgetni, de kerüli a szóváltást, de még a levélváltást is.

2009.12.05.

Minden nap vártam a levelet Ancsától,de csak most jött mikor ráírtam.Nem jó híreket, illetve semmit sem hozott,csak hogy nem jól vannak. Lajos beteg, Zsófi is tudja, hogy gond van.Féltem nagyon, és Norbiékkal beszélhetek a dologról mert nekik is megmondta.

Igen amit megmondott, de a többi ami az én sejtésem... na arról nem szól semmit, pedig az a gáz leginkább. Hogy is kellene megmondani a papának. Biztosan nagyon fog haragudni. A férfiak nemigen viselik el az ilyesmit.

Nagyon szomorú vagyok, és ordítani tudnék...

 

2009.11.28.

Napok óta fojtogat a sírás. Nagy hülyeségek történhetnek Ancsa körül ha nem jelentkezik. Kérdezni meg nem merem, mert nem akar róla beszélni.

Így lehet elveszíteni egy gyereket, főleg egy leányzót? Nagyon szomorú vagyok. Vajon mi lehet Zsófival meg Lajossal ? Mert Lajos az unokám apja azért és ráadásul beteg. 

 

2009.11.23.

Csak eddig bírtam, az esti levélre kaptam is egy nem megnyugtató választ. Úgy érzem nagy a baj és én teljes szívemmel drukkolok... de mindhármuknak.Nem biztos, hogy egy kis flört ér annyit, hogy az egész család lelki békéje ,egészsége rámenjen! 

Halloood ??? Ancsaaa !!! Gondolkozz! Bár ez már soha nem lesz a régi,de mégis.

 

2009.11.19.

Még csak 2 nap telt el... Alig várom a pénteket, csak remélni tudom, hogy rendben hazajön.Undok vagyok, de azt sem bánnám, ha csalódna. Aggódom értük,nem ezt látta itthon! Nem fokozom,várom a találkozást.

 

2009.11.17.

Nem szeretek erre az oldalra ilyen sűrűn jönni, de sajnos muszáj.Nem jó napjaim vannak. Ancsa Tunéziából Skyp-olt. remélem nem csinált nagy hülyeséget. Nem gondoltam volna, hogy 40-en túl csitriként tud viselkedni. Remélem tisztázza magát,de nem főleg előttem kellene. Szomorú vagyok és aludni sem igen birok. Basszus...

 

2009.11.15.

Szép őszi vasárnap, de egyedül vagyok és ez nem olyan jó dolog. Papa kártyázni ment, nem haragszom,de unatkozom. Halat sütöttem és  bírsalma kompót volt az ebéd.

Ancsával akartam beszélni, de nem tudtam megtalálni se a vonalason se a skyp-en. Végre a mobilon sikerült, majd este beszélünk.Már egy hete nem beszéltünk, nem tudom mi van velük, vele mostanában ritkán keres. Igaz, hogy itthon volt a múlt héten, de éppen ezért.

Most felveszem valamelyik kézimunkát goblen, horgolás meg pachwork is el van kezdve.Unaloműzőnek mind nagyon jó. Jaa, és a net is.

 

2009.11.01.

Ezek a napok mindig nagyon szomorúak. Kedves családtagjainkról, szüleinkről emlékezünk meg.Virágot viszünk a temetőbe , a sírokat rendezzük, a héten már háromszor is voltam. Nagyon szép apró kis krizantémjaim nyíltak és mindenkire vittem 1-1 csokorral, a koszorúkat meg a papával együtt vittük ki.Ilyenkor meglátogatjuk az Imre sírját, a húgáét Manyiét, és most már a Kapás nászunk sírját is.

Ancsával az előbb beszéltem skype-n. Nem mondhatom, hogy nagyon örömteli beszélgetés volt, nem tudom mi történhetett, de valami nem jó mert azt mondta, hogy majd itthon megbeszéljük. A jövő héten pénteken jönnek haza.

Zsófi jól van, valószínű kettejük között van valami gond.Szomorú,hogy ebben az időben 40 év körül már ilyesmire is kell számítani.Soha nem lehet az embernek egy nyugodt perce, napja, időszaka. Valamelyik örökké bele..... a becsületbe. Sajnálom és még azt sem tudom mi a baj...

Mártáéknál is romokban áll a kapcsolatuk, szegény gyerekek és azt sem tudni mi lesz a vége?

"Nem mondhatom el senkinek, 
 
Elmondom hát mindenkinek "

Gyötrelmeimet,amit talán könnyebb lesz leírni mint elmondani.Mert egyszerre nem jut eszembe minden.
Napok óta gyűjtöm az erőt, de talán itt jó lesz.Vagy ha nem ,legalább kíírom magamból.
Ott kezdem, hogy tudom nagyon jól,hogy mi is vétünk vétettünk hibákat,de ezeken már túl vagyunk. Akkor nem tűntek olyan szörnyűnek és most sem érzem,hogy katasztrófális tévedések lettek volna. Lehet,hogy csak én érzem így? Nem tudom.

Első kételyeim a fiammal kapcsolatosak.Voltak gondok amik sokáig nagyon bántottak sőt beteggé tettek vele kapcsolatban. Aztán jött ez a kapcsolat ami nagyon jónak igérkezett.Remélem nekik még ma is jó. Van egy gyönyörű kisfiuk...

 

Most minden rendben, csak akkor írok ha gond van és nem tudom kivel megbeszélni.

Minden héten egy nap elhozom Ádámot. Szeretem ha velem, meg a nagyapjával is van néha.Jól elvagyun k ha itt van, de ha megjönnek érte elszabadul a pokol.Igaz sokat számítógépezik, de azért igyekszem más foglalkozást is kicsikarni belőle.

Ősz van. Levélgyüjtés, gesztenye, dió, csipkebogyó gyüjtés. Azért egy kicsit el lehet ámítani.A napokban a fahídon is átmentünk ,meg visszajöttünk. Egy kicsit félt a deszkák ropogásától,de azért lekéretszkedett a bicikliről.

Ma rendeztük a pénz befektetést amit a lakásért kaptunk.Hát,jó lenne megőrizni az értékét még 10 év mulva is. Majd látják, valaki biztosan...

2008.10.22.

Most nagy a csend,talán vihar előtti? Remélem nem!

 2008.11.12.
Kezdek megnyugodni a szombati nagy affér után.
Szombaton ugyanis uszodában voltunk Ádámmal. Minden rendben ment, jól éreztük magunkat mígnem elérkezett az  hazamenés ideje.Öltöztünk, természetesen nem engedte,hogy öltöztessem ami nem is igen bántott csak féltettem,hogy megfázik.
Az öltöző fülke alatt kidugta a ruhámat,hogy én is öltözzek.A mellette lévőbe mentem, a ruhatáros nem kis derültségére átkiabált,hogy látlak mama.
Felfedezte a nagyobbak által régebben kifúrt lyukakat.Én is mosolyogtam, hamarabb készen lett és kérte a kocsi kulcsot.természetesen nem adtam oda és kiment anélkül. Álmomban sem mertem volna gondolni,hogy kimegy az előcsarnokból, de amikor utána mentem már az utcáról szaladt vissza. Majd sóbálvánnyá meredtem mikor az úttesten a kocsitól már visszafelé szaladt. Szólni sem mertem,mert hajkurászhattam volna az egész városban mégsem bírtam volna elfogni.Odajött és első felindulásomból 3 komoly fenekest kapott.
Hát mit mondjak őt nemigen rendítette meg, de engem annál inkább.Minden átfutott az agyamon,mi lett volna ha elcsapja az autó?Mit mondtam volna az anyjáéknak. Még most is könny szalad a szemembe a gondolatára.
Persze a lelkifurdalás még utána sem hagyott nyugton. Ma,szerdán elhoztam az oviból.Kíváncsi voltam mi lesz? Nem volt jó kedve, nem mondta, hogy miért,de én érzem.Mmegint dolgozhatok mire visszahódítom.
Hát ilyen egy gonosz nagymama.

 2008.12.28.

Vége a karácsonyi nagy összeröffenésnek. Szerintem minden sikerült. Jó volt újra együtt lenni.Itthon voltak Ancsáék is,este elhoztuk Ádámot, hogy az anyjáék fel tudják öltöztetni a karácsonyfájukat.Örömmel bontogatta az ajándékokat.

Másnap ebédnél történt a dolog ami miatt nagyon sajnálom. Nem evett félrevonult és nem mondta mi baja. Máskor is hasonlóan szokott lenni,még mindig fél Zsófitól vagy ki tudja?  Egyszercsak elindult,hogy elmegy haza. Minden rábeszélésünk kudarcot vallott. Elemózsiát készítettem neki az útra. Nem haragudott, puszit is kaptam, de rettenetesen szomorú volt. És én is! Persze elmentek együtt, de nagyon,nagyon sajnálom.

Zsófi itt maradt.Reggel megy lovagolni, nagyon hideg van. Féltem.Ő lelkileg nagyonis rendben van. Dúl a kamaszkor ezerrel.De ez ilyenkor a legegészségesebb dolog.

2009.02.17.

Már több mint 3 hete az ágyat nyomom itthon.Eltörött egy csigolyám és nem igen akar rendbejönni.Talán majd idővel.Így Ádámért sem tudok az óvodába menni.Nagyon hiányzik még akkor is ha néha sok gond van vele.Ma a nagyapa ment érte kocsival és megtörtént a nagy baj, Leírni még itt is alig merem.

Csörgött a Tünde telefonja, hogy Ádám elszaladt a papától és egy anyuka vitte vissza az oviba mert egy bolt előtt sírt. Norbinak szól,hogy rendezze a dolgot. Még most is könny szökik a szemembe. Mit élhetett át a papa is meg Ádám is, nem is jó belegondolni.Még szerencse,hogy először Ádám lett meg. A papa már a rendőrökkel együtt kereste. Először vissza kellett volna menni az óvodába,talán hamarabb meg lett volna.
Az óvodától elszaladt tőle,persze,hogy nem tudta utolérni, de gondolta a kocsihoz megy mint tegnap is. Egy bolt előtt sírt és valaki megismerte és visszavitte. Egy félóra alatt lezajlott,de ezt nem kívánom senkinek.

Egyáltalán nem akar szót fogadni, de nem csak nekünk hanem senkinek.
Tudja, hogy rossz amit csinál mert nem akar beszélni róla. Azt mondja akkor rosszat álmodik.Szegény, hogy kellene rá hatni? Jóságosan,hogy érezze nagyon szeretjük és aggódunk érte. Remélem a jövő héten már tudok kocsikázni, de én sem tudnék utána futni.

2009.02.20.

Még napokkal az eset után is felkavar a dolog. Mindketten sajnáljuk a kisgyereket és aggódunk érte, vajon mi jön még? Mi zajlik abban az okos kis agyában? Azt mondja nem elszökött hanem elveszett. Talán ezután jobban meggondolja az elszaladást. Lehet,hogy csak el akart bújni játékból? Még most is alig látok a könnyeimtől.Még nem is beszéltünk vele. Holnap megy a nagyapa hozzájuk,hétfőn meg megyünk érte az oviba. Kíváncsi vagyok a viselkedésére.

 

2009.02.25.

Tegnap,kedden én mentem Ádámért, és hozzánk hoztam. Mondtam neki, hogy még fáj a derekam segítsen nekem. Nagyon ügyesen felöltözött az oviban és leszaladt ugyan,de a kapunál megvárt. Ahogy megbeszéltük.Nagyon jól esett.A nagyapa krumplit sütött, jót evett. Társasoztunk meg sakkoztunk. A számítógép sem maradhatott el. Remek délután volt,de a kontroll röntgenig még nem lehet sűrűn ilyet csinálni,mert még mindig nagyon fáj a gerincem, főleg ha ülök.

 

2009.04.06.

Le kell írnom, mert kinek mondjam el? Délelőtt a papa a szomszéddal, Papp Lacival fát kivágni mentek hozzánk. 2 óra körül megjött, hogy eltörtük a Laci lábát. Megint nagyon szomorú dolog, a koirházban van és mint megtudtuk délután műteni kell. Itt a rengeteg bírka,fialnak is,takarmány is alig van és ki kellett volna hajtani a tanyára. Nagyon idegesek vagyunk a történtek miatt.A
A papa segít amit tud, de...., ez borzasztó !

Tünde ma és holnap vizsgázik. A mai jól sikerült. Ádámmal játszótéren voltunk. Először a Postánál, utána a Nagyjátszón. Jól elvolt, már játékokat is próbált és társalgott. Csak úgy módjával. Holnap is megyünk. TV-zni rossz időben is lehet. 
Csodálatos a tavasz,mindenfelé virágoznak, illatoznak a fák és csicseregnek a madarak.
Zsófi holnap lesz 14 éves ! Te jó ég, most volt pici baba!

2009.06.15.

Le kell írnom mert annyira fáj,hogy majd megfulladok.

Tünde szólt,hogy a héten csütörtök, pénteken kell Ádámért menni az oviba. Norbi már jelezte,hogy összevont csoportok vannak és lehet,hogy ebéd után kell elhozni. Persze ez sokkal nehezebb illetve több türelemmel jár,mert programokat kell találni amit Ádám is elfogad. 
Magyarán le kell kötni,ami igen nehéz.

Tünde is nagyon panaszkodik,hogy úton -útfélen rosszul viselkedik és, hogy ezért nem hozza ,hozzuk el ebéd után. A lelkem majd megszakad azért büntetni,hisz úgy is annyira rossz neki ha nem tud valamit, és hogy ő milyen rossz!? ...ügyetlen vagyok, buta vagyok...

Az nem megoldás,hogy fenyegetni,inkább meggyőzni,hogy az ovi azért van, meg ha dolgunk van csak 4-kor tudunk menni érte. A pszihológust is mondogattam,talán tudna segíteni,vagy mondana valamit,hogy miként kezeljük a helyzetet.

Tünde! Ne haragudj! Nagyon sajnálom a gyereket is meg titeket is.Nem csak veled olyan,de ő nem tud másként szembeszállni.Ha támadunk ő is támad.Ha agresszívak vagyunk vele, ő is az.Azt hiszi ez így helyes. 
Bennünket is megszívatott már.Hisz te is tudod! De én akkor is sajnálom és fogalmam sincs mi a teendő ilyenkor.Talán következetesnek kellene lenni vele, de mindenkinek. Tudom, mi is meg Norbi is vétünk el dolgokat,de nehogy azt hidd, hogy rosszat akarunk nektek.Más apa sem foglalkozik a gyerekkel még annyit sem mint Norbi.

Még nem tudom elküldöm-e Neked,de mindenesetre a könnyeim kicsorogtak.
Lehet,hogy velünk meg veletek nem foglalkoztak ennyit,de be kell látnunk: Ádám, különleges bánásmódot igényel. 
Remélem,hogy amint nől, okosodik és ez változni fog, de addig is nekünk kell okosabbnak lenni és ezt figyelembe venni !.

Mégegyszer, ne haragudj!!! És most már biztosan elküldöm,mert ha beszélgetünk megint elsírnám magam és lehet,hogy neked is rosszabbúl esne.

Marinéne

2009.07.21.

Tegnap megint itt volt Ádám, és mit szépítsem?  Kifárasztott... de az még semmi, a nagyapját is.Pedig ő tűri a gyűrődést rendesen,de már neki is sok volt.Néhány órahosszáig elvan,játszott a robotaival,eszik, Tv-zik hajtogat.Papírrepülőket ilyesmit, de mindenből hamar "kihegyesedik".Bedurvul,és alig lehet vele bírni. meg nem is . Nem fogad szót és ostobaságokat, veszélyes dolgokat csinál. Például ahol éri veri a földre szállt galambokat, a meggyfa derekát, eldobál megkaparintott szerszámokat és eldugja vagy eldobja. Ki a csuda tudja aztán megtalálni, ő maga sem.

He egyszer-kétszer történne ,még nem is lenne probléma, de naponta újabbnál újabb dolgokkal áll elő.Nem győzzük elterelni a figyelmét, és hiába a szép szó. A mesét pl. nem fogadja már el, pedig kis korában szerette.A Tv, számítógép is csak ideig óráig köti le,ami nem is olyan nagy baj, csak akkor valami kellene helyette. Biciklizni nem akar, igaz meleg is van.Az uszodáért sem rajon annyira,meg olyan církusszal megy a készülődés, hogy csak na. A héten még jön 2x, majd próbálkozunk,próbálkozunk.

Közben többször olvasok cikkeket itt az interneten hasonló problémákról és nagyon aggódom, hogy mire is fog alakulni ez a mi kisunokánk. Zsófival is voltak gondok, de ő már nagyon szépen alakulgat. Na jó, 14 éves elmúlt!

A nehezen kezelhető gyerek csak a szüleire számíthat

Egyre több a "problémás" gyerek a szakemberek szerint, és bár azonnal nem lehet mindegyiküket hiperaktívnak bélyegezni, mert egyszerűen nem mind azok, ugyanolyan nehéz megtanulni bánni velük, mint tényleg beteg társaikkal. A szülő azonban nem adhatja fel, mert csak ő segíthet ilyen esetben.

Próbálgatjuk, ...Mindig tanul az ember!... A jó pap is holtig tanul!...  stb

http://www.noilapozo.hu/20090717/nehezen_beilleszkedo_fegyelmezetlen_az_atlagtol_eltero_gyerekek_nevelese

 

 

 2009.09.02.

Megint ide szorultam. Szerencsére vége van az óvodai nyári szünetnek. Egy kicsit megterhelő volt Ádámmal a szünidő. A papa volt az erősítés, de a végén már ez sem jött be.

Ki tudja miért, de egyre szófogadatlanabb, idegesebb,
pimaszabb lett a mi kisunokánk. Ugyan kibírnánk, mert felnőttek vagyunk, de az a kérdés motoszkál bennünk, hogy mi lesz később? Nem tudom... Mit is kellene tenni, hogy a javára váljék. Szigorúbban vagy gyengébben kellene fogni. Csak az a baj, hogy meg sem hallgat bennünket, így aztán nagyon nehéz.

Ha mégis elcsattan egy fenekes, vagy egy goromba szó vagy egyéb, napokig furdal a lelkiismeret. Már a papát elüldözte itthonról. nem bánta meg, de én sem mert utána nagyon szépen kreatívkodott hosszú ideig. De ma megint a kisördög bújt belé.Most nem bezárt bennünket hanem ő zárkózott be. A galambokat vadul riasztgatja, a falat ,fát veri.Hiába mondjuk szépen, csúnyán nem használ és még csak nem is gondolkodik rajta. Mi lessz ebből az oviban, vagy később az iskolában.

Mindig megfogadom, hogy holnap türelmesebb leszek, de holnap újabbnál-újabb,keményebb dolgokat talál ki. 
Elmúlik egyszer...? Vagy legalább csökken...?

 2009.09.29.

Örömteli dolgot írok most ide,mert ez is van szerencsére. Ugyan már régebb óta gyakoroljuk a biciklizést illetve a gurulást a lejtős udvaron, egyensúlyozást. Mit mondjak
ment,ment de elég türelmetlen. Úgy szeretné ha mindjárt tudna. Mostanában nagyon szépen fejlődött és ez meghozta a sikerélményt. Kedden megtanult egyedül kétkeréken, ahogy ő mondja.

A héten beteg volt ,majdnem minden nap volt itt valameddig és alkalom volt gyakorolni.Ma, pénteken már egész jól megy. Többször rá kellett szólni, hogy lassabban... És még az otthoni kék biciklijével még nem is próbáltuk.Nagyon örülök neki, de ő is. Néha kis eldőlés felbosszantja, persze az én miattam van, de sebaj!

 

2009.10.05.

Estére kelvén depis hangulatba kerültem. Megpróbálom kiírni, hátha sikerül.
Kezdem azzal, hogy szegény Kapás nászunk nem tudott megbírkozni a végzetes betegséggel. A három napos kóma után ,szerdán reggel meghalt szegény. Anyukája, a nászasszony meg a lányok is érthetően nagyon rosszul viselik.
Még a dédi vigasztalja őket.Sajnálom, de várható volt...

Reggel meg Jucó nénémet kellett egy kicsit megvígasztalni. Szörnyű állapotban van,sok jóra nem számíthatunk vele kapcsolatban sem.Több ízben gyógyszer cserélt nála a neurológus, de ez valahogy nem sikerült.Rosszabb lett. Holnap jönnek Juditék,remélem egy kicsit megnyugszik, vagy valamit döntenek vele kapcsolatban.

Holnap utazom Zsófihoz 4 napra. Ancsáék Isztambulban vannak és ne legyen olyan sokáig a barátnőnél. Remélem nem lesz gond és jól érezzük magunkat. Csütörtökön Veszprémben találkozni fogok egy Ötvenetúli barátnőmmel,
Marcsóval. Nagyon várom már.